Tanulmányait 1905-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, ahol Újváry Ignác volt a mestere. 1910-es párizsi útja során a kubizmus hatott művészetére. Rövid belgiumi és németországi kitérők után ismét visszatért a francia fővárosba, és Metzinger és Le Fauconnier mellett a La Palette festőiskolában képezte magát. 1913-ban és 1914-ben szerepelt a Salon des Ind?pendants kiállításán. 1914-ben, az első világháború kitörésekor Bretagne-ba internálták, ekkor készült alkotásai a kubizmus elméleti és gyakorlati szabályainak egyéni ízű alkalmazását tükrözik. Franciaországból 1919-ben tért vissza Magyarországra, műveit idehaza a nagyközönség először 1921-ben, a Belvedere Galériában láthatta. Az 1920-as években többször festett Igalon, de dolgozott Sopronban, Szolnok környékén és Szentendrén is. Alkotásain a szerkezet egyre oldottabbá vált, mindinkább a természethű ábrázolásra fektette a hangsúlyt. Az 1930-as években egyre gyakrabban festett Zebegényben, majd az 1940-es évek elején a Balaton mellett. A második világháború előtti műveinek nagy része elpusztult. Élete utolsó időszakában Zsennyén alkotott, ahol lírai hangulatú pasztellképeket készített. Az 1924-ben létrehozott KÚT alapító tagja volt
